2026. július 27-én, vasárnap véget ér az idei Velence belépési díj (Contributo di Accesso) próbaidőszaka. Így 2026 hátralévő részében Velence ismét minden nap látogatható előzetes regisztráció vagy napi díj fizetése nélkül.

Mi lesz 2027-ben?

A következő évre vonatkozó pontos szabályok egyelőre még nincsenek meghatározva. A tapasztalatok szerint a városi tanács az új szezon kezdete előtt csak röviddel hozza meg az erről szóló határozatokat. Egy dolog azonban már most biztos: 2027-ben sem fogják átalánydíjat szedni január 1-jétől kezdve, hanem – amennyiben a rendszert továbbra is fenntartják – ismét csak a tavaszi és nyári időszak kiválasztott csúcsnapjain.

Spekulációk a médiában

Mint mindig, a tisztázatlan jövőbeli tervek is vitákat váltanak ki. A médiában időnként drasztikus emelésekről esik szó, akár napi 30 euróig is. Az ilyen összegek azonban pusztán spekulatívak. Helyi politikusként a polgármester nem dönthet önkényesen egy ilyen emelésről; ehhez átfogó jogi módosításokra és az olasz kormány jóváhagyására lenne szükség Rómában.

Velenceben azonban továbbra is vitathatatlan az a felismerés, hogy a rendkívül nagy látogatói forgalmú napokon a városnak már nem kerülheti el a forgalomszabályozást. A kérdés csak az, hogy ez a szabályozás a jövőben milyen formát ölt majd. Erre vonatkozóan lényegében három modell merül fel – mindegyiknek megvannak a maga sajátos gyenge pontjai.

1. A kizárólag pénzügyi jellegű szabályozás

Az első lehetőség a belépőjegy árának egyszerű emelése – úgy mondhatnánk, a tisztán piaci alapú megoldás. Addig emelik a díjat, amíg sokan számára érezhetően túl drágává nem válik. Egy négytagú család esetében azonban az egy főre eső 50 eurós díj azt jelentené, hogy pusztán a városba való belépésért naponta 200 eurót kellene fizetniük.

Ez két jelentős hátránnyal jár: egyrészt ez a logika oda vezet, hogy végül csak a nagy vásárlóerővel rendelkező vendégek tudnak Velencébe jönni. Másrészt pontosan ez a pénz hiányzik később a helyszínen tartózkodó látogatók költségvetéséből. Aki 200 eurót fizet belépőként, az később spórol a gondolázáson, az éttermi étkezésen, a múzeumi belépőn vagy a gyerekeknek vett fagylalton. Erősen kétséges, hogy egy ilyen vásárlóerő-csökkenés a helyi velencei gazdaság érdekeit szolgálja-e.

2. A hatósági elosztás

A második megközelítés egy rögzített felső határral rendelkező kvótarendszer lenne, például napi maximum 70 000 látogató, amelynek keretében a városi önkormányzat kérelmek alapján osztaná ki a belépési engedélyeket. A napi több tízezer kérelem miatt ez azonban hatalmas adminisztratív apparátust vonna maga után. Több száz új ügyintézőt kellene felvenni a rendszer egész éven át történő irányításához – olyan álláshelyeket, amelyek tapasztalatok szerint soha többé nem kerülnek megszüntetésre. Ráadásul az utazási engedélyek bürokratikus kiosztása a múltbeli tervgazdaságokra emlékeztet. Több mint kétséges, hogy egy ilyen modell elfogadható lenne-e.

3. A „ki előbb jön, az előbb kap“ elv („First come, first served”)

A harmadik lehetőség az online elv szerinti jegyosztás lenne: aki elsőként regisztrál, az kapja meg a jegyet. De itt is hamar kiderülnek a digitális gyakorlat gyenge pontjai. A botok és a hamis e-mail-címek pillanatok alatt elárasztanák a rendszert. A legkeresettebb napokra szóló jegyeket elővigyázatosságból lefoglalnák, anélkül, hogy egyáltalán utazási szándék állna mögöttük – csupán azért, hogy azokat később uzsorás árakon továbbadják másodlagos piacokon, például az eBay-en. Ez szintén nem szolgálná a látogatók tisztességes és hatékony irányítását.

Összegzés

Összegzésünk: Egyszerű, tökéletes megoldás egyszerűen nem létezik. Minden rendszernek megvannak a maga nehézségei és nem kívánt mellékhatásai. Mi, a Velencei Tanácsadók, továbbra is figyelemmel kísérjük a városházán és Rómában zajló fejleményeket, és a szokásos megbízhatósággal tájékoztatjuk Önöket minden tényleges döntésről.