Velence, 2026. február 16.
A képen a Szent Márk tér a karnevál vasárnapján
Velence egyedülálló – és fenntartása drága. Míg a média szinte kizárólag a tömeges turizmust kritizálja, a helyszínen egy sokkal összetettebb kérdés merül fel: ki finanszírozza a több évszázados épületek karbantartását, ha nem a látogatók? Egy felhívás a tárgyilagos vita mellett.
Rendkívül egyszerű ítélkezni a velencei tömegturizmusról. A címlapok évek óta ugyanazt ismételgetik: túlzsúfolt sikátorok, bosszús lakosok, óceánjárók. A képeslapra illő idill mögött azonban a valóság gazdasági szempontból kíméletlen. Minden turista, aki ellátogat a lagúnavárosba, tőkét hoz magával. És e tőke nélkül a „Velencei csoda“ már régóta a pusztulásnak lenne kiszolgáltatva.
Az üres város illúziója
Természetesen elméletileg korlátozni lehetne a látogatóáradatot. Lemondhatnánk a karnevált, eltörölhetnénk a Biennále-t vagy befejezhetnénk a filmfesztivált. Az eredmény? Több millióval kevesebb látogató – de egyúttal egy olyan lyuk a városi költségvetésben, amelyet semmivel sem lehetne pótolni. Érdekes módon nem a hagyományokban gazdag ünnepek, mint például a Voga Longa, amely A Megváltó ünnepe vagy a Regata Storica, amelyek tömegeket vonzanak. Ezek az események identitásteremtő szerepet töltenek be, amit a helyszínen tartózkodó turisták gyakran csak mellékesen vesznek észre. A probléma gyökere mélyebben rejlik.
Páratlan felújítási feladat
Velence nem egy kőből épült múzeum, hanem egy város, amely több millió fa cölöpön áll, amelyeket több mint ezer évvel ezelőtt vertek a Velencei-lagúna iszapjába. Míg más európai városokban egy 100 éves házat már réginek tekintenek, itt olyan épületekről beszélünk, amelyek közül néhány már egy évezredet is túlélte.
Ezen építészeti örökség megőrzése olyan pénzügyi ráfordítást igényel, amely nem hasonlítható össze a szokásos városfejlesztéssel. Sem az olasz állam, sem az EU nem képes egyedül fedezni ezeket az összegeket. Itt felmerül a kényelmetlen kérdés: miért kellene milliárdokba kerülő felújításokat végezni a történelmi épületeken, ha ezzel egyidejűleg jelentősen korlátozzák az emberek hozzáférését?
Kiszorítási hatások a látogatói összetételben
Veszélyes út lenne az elitizálás: a szállodai és vendéglátói árak olyan mértékű emelése, hogy Velence már csak a világ leggazdagabbjainak legyen fenntartva. Ez nem lehet a megoldás.
Érdekes továbbá egy friss megfigyelés a városi képben: míg azokban az országokban, ahol a média szisztematikusan „figyelmeztet“ a Velence-látogatásra, a látogatói számok stagnálnak, ezt a helyet azonnal elfoglalják azok az utazók, akik olyan országokból érkeznek, ahol ez a vita nem létezik. A világ nyolc milliárd lakosa közül továbbra is töretlen az a vágy, hogy életükben egyszer megnézzék Velencét. A panaszkodás önmagában alig változtat ezen a globális dinamikán.
Téves tervezés 1000 évvel ezelőtt?
Ha valakit hibáztatni akarunk, akkor talán a középkori várostervezőket. Nem sejthették, hogy a keskeny callik, amelyeken alig fér el egymás mellett három ember, egy napon milliók áradatát kell majd elbírniuk. Még a Szent Márk tér és a Rialto-híd, illetve az Accademia-híd közötti fő összeköttetések is szűk keresztmetszetek. Ha egy látogató megáll egy kirakat előtt, torlódás alakul ki. Ez építészeti okokból adódik, és nem a városvezetés rosszindulatának köszönhető.
Fókuszban a Szent Márk tér: egy helyi paradoxon
A karneváli hétvégén a túlzsúfolt Szent Márk térről készült kép gyakran a város hanyatlásának bizonyítékaként szolgál. A velenceiek mindennapi életében azonban ez nagyrészt irreleváns. A Szent Márk téren nincsenek rendes lakások, orvosi rendelők, és nincsenek mindennapi szükségleti cikkeket árusító üzletek sem.
Ugyanaz a helyzet, mint más nagyvárosokban: a müncheni nem jár minden nap a Marienplatzon a harangjátékhoz, a berlini a mindennapokban elkerüli a Brandenburgi Kaput, a hamburgi pedig ritkán áll csodálkozva a kikötőben. Ezek a helyek a vendégekéi – és ez így is van rendjén, amíg a város többi része a bevételekből tartja fenn magát.
Velence nem általános bírálatra van szüksége, hanem átgondolt, megvalósítható tervekre. Mert egy dolog biztos: a panaszkodás önmagában még soha nem hozott rendbe egyetlen alapot sem.
Bernd Morgenthaler, Velence-szakértő.
A velence-info.com tulajdonosa és üzemeltetője 1998 óta.
40 éves tapasztalattal a komplex tartalmak közvetítésében ma elsősorban a Velence látogatók számára nyújtott pontos, akadálymentes információkra, valamint a lagúnavárosból érkező pozitív hírekre koncentrálok.
