Ez a Canal Grande-trilógia III. része. Kérjük, feltétlenül olvassa el először az I. és a II. részt!. Csak ott ismerhetik meg a paloták alapvető felépítését, a díszítőelemek jelentőségét, valamint további általános információkat a Canal Grande mentén található nevezetességekről. Az útikönyvben szereplő témák sorrendje a Rialto-hídtól a pályaudvarig tartó vaporetto-útvonalat követi
A Canal Grande északi részének nevezetességei
A tervet készítette: http://www.OpenStreetMap.org – © Az OpenStreetMap közreműködői
Ezen a térképen láthatók a Canal Grande északi részén, a Rialto-híd és a pályaudvar között található legszebb palazzók. Velencében tulajdonképpen csak egy palota van: a Dózse-palota. Az összes többi palazzót ‘ház”-nak nevezik, ami olaszul „casa”, de általában „Ca’”-ra rövidítik.
Számos palota vagy magántulajdonban van, vagy hivataloknak és hatóságoknak ad otthont (például a városi önkormányzatnak vagy a bíróságoknak). Ezért sajnos nagyon sok közülük belülről NEM látogatható. Van azonban néhány palota, amely látogatók előtt nyitva áll. Ezek a következők: Fondaco dei turchi, Ca‘ Pesaro, Ca' d’Oro, Ca' Rezzonico, Ca' Venier dei Leonie.
Jobb oldalon: Fondaco dei Tedeschi
Itt működött régen a német (Tedesci) kereskedők velencei fiókja (kereskedelmi ház). A „németek” közé régen a magyarokat, az osztrákokat és a flamandokat is sorolták. A palota közvetlenül a Rialto-híd északi oldalán található, és nemrégiben felújították.
Német kereskedők már régóta jelen vannak Velencében. Az első feljegyzések egy „Bernardus Teotonicus“ nevű aranyművesre utalnak 1213-ból. A Fondaco dei Tedeschi-ről 1228-ban említik először. Egyszer leégett, majd 1508-ban újjáépítették. Fondaco = raktár
A legismertebb kereskedőcsaládok közé, amelyek itt kereskedtek, az augsburgi Fugger család is tartozik. Egészen a közelmúltig az épületben működött Velence főposta. Jelenleg sajnos zárva tart.
Jobb oldalon: Ca da Mosto
Ez a ház a Canal Grande legrégebbi épülete. A Rialto-híd közelében található. A 13. századból származik, és még mindig megőrizte eredeti velencei–bizánci építészeti jellegét. Ugyanabban az épületben található mind a raktár, mind a tulajdonos (általában kereskedők) lakása.
Ha alaposan megnézik, láthatják, hogy a háznak három szokványos emelete van, és a legfelső részen még egy emelet, amelyet később építettek hozzá, és nem ér el a teljes magasságig. Ezt számos velencei ház esetében tapasztalhatják. Gyakran előfordul, hogy ezeken a legfelső kis emeleteken csak egy raktár található.
Jobb oldalon: Palazzo Michiel dalle Colonne
A Palazzo Michiel Dalle Colonne egy teljesen szimmetrikus barokk homlokzatú palota, amely a Canal Grande északi részén található. A palotát Palazzo Michiel Dalle Colonne a Santa Sofia néven is emlegetik. Feltehetően román stílusú eredetű, de többször is átépítették. A „dalle Colonne“ (az oszlopoktól) nevet a palota a földszinti oszlopsorról, a Canal Grande felé néző pompás loggiáról kapta.
Balra: A halpiac
Menjen át a San Marco felőli oldalról a Rialto hídon, majd a másik oldalon sétáljon vissza lefelé. Ezután körülbelül 100 métert egyenesen előre: először áthalad a gyümölcs- és zöldségpiacon, ahol a lagúna szigeteiről származó friss gyümölcsöt és zöldséget árulnak, majd eljut a halpiacra. Ez mindenképpen megér egy látogatást. A halpiac egész délelőtt nyitva tart. Csak 11 óra után kezdik el lassan felszámolni az egyes standokat. Így tehát bőven van ideje a körbejárásra.
Itt rengeteg fényképező és vakuzó turista van. Talán szerencséje lesz, és megláthat egy nagy tonhalat vagy kardhalat, amit kiakasztottak. A Bajor Rádió „Velence” című televíziós dokumentumfilmjében, amelynek címe Gasztronómiai utazás Velencebe az étterem Poste Vecie a halpiac közvetlen közelében található, és a város egyik legjobb haléttermének tartják. Könnyű megtalálni: közvetlenül a halpiac mögött van
Jobb oldalon: luxusszálloda a Ca‘ Sagredóban
A képen jobbra látható Ca‘ Sagredo egy 14. századi gótikus palota, amely ma luxusszállodaként működik. A szálloda honlapjára vezető link: http://www.casagredohotel.com/de/
Jobb oldalon: Ca‘ D’Oro: a velencei gótika legszebb példája
A Casa del Oro (Aranyház) egykor az egyik legszebb, legpompásabb és legfényűzőbb ház volt, de egyben az egyik leghivalkodóbb is. A neve a homlokzaton található aranyozott szobrokról származik. Még ma is, az aranydíszítés nélkül is, ez egy pompás palota, amely azonnal magára vonja minden turista figyelmét, aki a Canal Grande-n halad el mellette.
A jómódú patrícius, Marco Contarini, aki a város egyik leggazdagabb családjából származott, a 15. században építtette ezt a palotát. A három részre osztott, záró párkányos homlokzat a velencei gótikus építészet egyik legszebb példája. Szembetűnő, hogy a két „piano nobile”, azaz a főszintek különböző magasságúak, ami a hierarchiát fejezi ki. Szokatlan viszont, hogy a palotának nem mindkét oldalán, hanem csak az egyik oldalon vannak további szobák, illetve ablakok a központi loggiák mellett.
Gyalog is eljuthat oda. A vasútállomás és a Rialto híd közötti úton található, vagy az 1-es vonallal közvetlenül a palota elé is eljuthat. A vaporetto-megálló neve Ca‘ d’Oro.
A Ca’ d’Oro múzeumként működik, és látogatható (hétfőn délután zárva). Belsejéből, az első emeletről csodálatos kilátás nyílik a Canal Grande-ra. A földszinten pedig észrevehetik, milyen mélyre süllyedt már Velence a tengerbe. Sötét, nedves és hideg.
Balra: Ca‘ Corner della Regina
A Corner, illetve Cornaro család barokk palotája. Ők Velence legrégebbi patrícius családjai közé tartoztak. Eredetük a rómaiakig nyúlik vissza. A patríciusok az ókori Róma társadalmi, és gyakran politikai felsőosztályát alkották.
Ciprus királynője (Caterina Cornaro) 1454-ben született egy kisebb palotában, amely a mai épület helyén állt. (Della Regina = a királynő) A Ca‘ Corner della Regina az egyik utolsó nagy palota, amelyet Velencében építettek. Mivel a hely szűkösen állt rendelkezésre, az egész épületet inkább magasságban, mint szélességben építették meg.
A közelben található Ca’ Pesaro nyilvánvalóan a Ca‘ Corner della Regina ház mintájául szolgált. A palotának két „piani nobili” emelete van, az elsőt ión, a másodikat korinthoszi oszlopok díszítik.
Jobb oldalon: Palazzo Gussoni
A Palazzo Gussoni épületében található a Veneto-i régió közigazgatási bíróságának székhelye (Velence).
A Palazzo egy reneszánsz palota.
Elnök:
Maurizio NICOLOSI
Főtitkár:
Luigi Gioacchino Giovanni Ciaccio
Palazzo Gussoni – Cannaregio,
2277/2278, 30121 Velence
Tel.: 041/2403911
Balra: Ca' Pesaro
A Ca’ Pesaro nevét a rendkívül gazdag dózse, Giovanni Pesaro után kapta. A Canal Grande-nál álló barokk palota a Rio delle Due Torri és a Canal Grande összefolyásánál helyezkedik el. A dózse egykor végrendeletében arra utasította családját, hogy fejezzék be a palotát, amelynek építését Baldassare Longhena kezdte meg. 1673-ban megkezdődött a homlokzat építése, amely 1710-ben készült el. Az épület teljes egészében az eredeti terveknek felel meg.
Felicita Bevilacqua 1899-ben a Velencei városra hagyta a palotát. A feltétel az volt, hogy az avantgárd fiatal művészei számára munkalehetőségeket és kiállítási lehetőségeket kell biztosítani. Ha jól megfigyelik, észrevehetik, hogy a márványpalota kissé benyúlik a Canal Grande-ba. A második emeleten található a Keleti Művészeti Múzeum, amely 30 000, Japánból, Kínából és Indonéziából származó tárgyat őriz.
Balra: A Szent Stae (San Eustachio)-templom
Figyeljék meg a homlokzat szigorú szerkezetét, amelyen négy korinthoszi oszlop áll magas talapzatokon. A háromszög alakú orom is Andrea Palladio, az olasz reneszánsz építész szellemiségét tükrözi.
Andrea Palladio építette a híres templomokat: a Le Zitelle-t, az Il Redentore-t és a San Giorgio Maggiore-t, és ezzel jelentősen hozzájárult Velence arculatának kialakításához. A bejárati portál felett egy úgynevezett „törött orom” található (Törőgerenda) ahogyan az a késő barokkban szokásos volt.
Mivel a templom akusztikája kiváló, itt rendszeresen tartanak koncerteket. Ha van ideje és érdekli a dolog, nézze meg a templom belsejében található Tiepolo és Piazzetta értékes festményeit. Közvetlenül a templom mellett található a St. Stae nevű vaporetto-megálló.
Jobb oldalon: Palazzo Vendramin Calergi (kaszinó)
A Palazzo Vendramin Calergi a pályaudvar közelében található. A pompás reneszánsz palota épíztetője Andrea Loredan nemes volt. Később a Vendramin család tulajdonába került, majd a Görögországból származó Calergi családéba, amelynek nevét a mai napig viseli. A palota arról híres, hogy Richard Wagner, aki 1883-ban itt halt meg.
A főépületen végzett munkálatok 1505-ben fejeződtek be. Az építész Mauro Codussi volt, akinek más velencei palotái is megtekinthetők. Mauro Codussira jellemzőek a kettős köríves ablakokkal, amelyeket egy körszegmens ölel körül, amelybe egy kör alakú ablakot illesztettek be. A hátrébb helyezett oldalszárny Vincenzo Scamozzi tervei alapján készült, és a 17. században újították fel.
Richard Wagner, aki nagy rajongója volt Velencenek, 1883-ban a Scamozzi-melléképületben hunyt el. Lakóhelyiségeit, valamint a halála helyszínéül szolgáló szobát ma a Velencei Wagner-Egyesület tartja karban, és kis belépődíj ellenében megnyitja az érdeklődő látogatók előtt.
Az épület jelenleg a velencei kaszinó székhelye, amely először 1638-ban nyitotta meg kapuit a szerencsejáték szerelmeseinek, igaz, nem itt, hanem a Dandolo-család palotájában, közvetlenül a Szent Márk tér mögött (ma Hotel Monaco).
A homlokzaton a NON NOBIS DOMINE, NON NOBIS szavak olvashatók, amelyek az Ószövetségből származnak, és a templomosok híres mottójának kezdetét jelentik: „Nem nekünk, Uram, nem nekünk, hanem Neked jár a dicsőség“. Ez arra utal, hogy a templomosok kizárólag az Úr dicsőségéért harcoltak, és nem saját érdekeikért. Andrea Loredan ezt tette a család mottójává, ami arra utal, hogy szoros kapcsolatban állt a templomosokkal.
Balra: Fondaco dei Turchi
Ezt a „török palotát“ először 1225-ben említik. Velencei-román stílusban épült, és egykor az egész város legpompásabb palotái közé tartozott. Figyeljék meg a földszinten és az első emeleten található kettős loggiát. A két saroktorony a kora középkori építményekben gyakran alkalmazott védelmi szerkezetekre emlékeztet. Ez volt az összes oszmán kereskedő kereskedelmi háza, de általában „Török-palotának“ nevezték.
Ma Velence város tulajdonában van, és otthont ad a Természettudományi Múzeumnak, amelynek kiállítása a Velencei-lagúna állat- és növényvilágát mutatja be
Jobb oldalon: a Chiesa di San Geremia templom
A 43 méter magas, román stílusú harangtorony Velence egyik legrégebbi építménye. Ez az egyetlen fennmaradt emlék a 12. századból. A 11. században Mauro Tosello és fia alapította. Később egy új épületet emeltek a helyére. A mai templom 1753-ban épült. Itt őrzik Szent Bertalan egyik karját, Szent Magnus d’Oderzo és Szent Lucia di Siracusa földi maradványait. Ő a kereszténység egyik leginkább tisztelt szentje.
A szirakúzai Szent Lucia földi maradványai is ebben a templomban nyugszanak – bár Szent Luciának valójában saját temploma volt, amelyet azonban a 19. században lebontottak, hogy helyet adjon a vasútállomásnak. Hogy a szirakúzai püspök miért gondolja ezért, hogy a velenceieknek vissza kellene adniuk Szent Lúciát Szirakúzának, hiszen a szentnek már nincs saját temploma Velencében, ráadásul Szirakúzában szenvedte el vértanúságát, azt őszintén szólva senki sem érti Velencében…
Így ma is elolvasható a Canal Grande-ról a templomon található következő felirat:
„Lucia, a szirakúzai szűz ebben a templomban nyugszik.
’Olaszországnak és az egész világnak adjon ihletet, fényt és békét.“
(Ebben a templomban nyugszik Lucia szűz, Szirakúzából.).
Hozz fényt és békét Olaszországnak és a világnak)
Jobb oldalon: a Santa Maria degli Scalzi-templom
Nagyon szép kolostortemplom, közvetlenül a pályaudvar mellett. Figyeljék meg az oszlopokkal és szobrokkal gazdagon díszített márványhomlokzatot. A Santa Maria di Nazareth templomot a nép körében Santa Maria degli Scalzi néven emlegetik, mert a hozzá tartozó kolostorban a mezítlábas karmelita nővérek laktak (scalzo – cipő nélkül vagy mezítlábas).
A templom a barokk stílus gyönyörű példája – bár inkább annak késői szakaszából, mivel a homlokzata nagyon lapos. A tervező Baldassare Longhena, a barokk korszak kiemelkedő építésze volt. Tanítványa, Giuseppe Sardi a 17. század végétől fejezte be a munkálatokat. A homlokzat tagolása római mintákra emlékeztet, ami valószínűleg a megrendelők, a karmelita nővérek kívánsága volt, akik éppen akkor költöztek Rómából a lagúnába. Ők egyébként „mezítlábasok“ voltak, mivel kolduló rendről volt szó. A timpanon tetején látható címer a Cavazza grófoké, akik hozzájárultak az épület finanszírozásához.
1915. október 24-én az osztrákok bombája végérvényesen megsemmisítette a templom boltozatát, és ezzel együtt a velencei festő, Giambattista Tiepolo egyik legszebb alkotását is. A templom előtt, a Canal Grande felett átívelő híd átvette ezt a nevet: Ponte degli Scalzi.
román stílus
A román stílusú építészet körülbelül 1000-től terjedt el egész Európában. Ez az első nagy művészeti korszaknak számít, ezért is kezdjük vele ezt az útikönyvet. A román stílus jellegzetes ismertetőjelei a körívek, a köríves ablakok, a tömbös kapitélű oszlopok és a masszív kőtömbökből álló falak.
A román stílus Isten mindenhatóságára hivatott emlékeztetni, ezért tudatosan a nagyságra és a hatalmasságra helyezi a hangsúlyt. A ma Velencében található legrégebbi épületek a román stílusból, a 11. századból származnak, például a Szent Márk-bazilika.
Gótika
A gótika a középkor egyik korszaka. A 12. század közepén kezdődik és körülbelül 1500-ig tart. A gótikus művészetet számos palota homlokzatán felismerheti. A Ca d’Oro a gótika egyik legjellemzőbb példája. A templomépületek gyakran az uralkodó királyok vagy püspökök hatalmának demonstrációi.
A gótika volt az a stílus, amely Velencében az összes építészeti korszak közül a legmaradandóbban befolyásolta a város épületeit, hiszen különösen jól illeszkedett a tipikus velencei „filigrán“ építészeti stílushoz, amelyet nem utolsósorban a rendkívül instabil talaj is meghatározott.
A gótika korszaka – vagyis a 13–15. század – időben egybeesik Velence gazdasági virágkorával is.
Az olyan épületek, mint a Dózse-palota vagy a nagy rendi templomok, Velence politikai és gazdasági nagyságának építészeti szimbólumai lettek.
Gótikus épületek Velencében: Santa Maria Gloriosa dei Frari, Santi Giovanni e Paolo, Ca’ Foscari, Dózse-palota, San Giovanni in Bragora, Madonna dell’Orto, Palazzo Contarini del Bovolo, San Zanipolo, Santa Maria Gloriosa dei Frari, Santo Stefano
reneszánsz
A reneszánsznak ezzel szemben nem volt könnyű megvetnie a lábát Velencében: a velenceiek ugyanis nagy hagyományőrzők voltak, akik szívesen ragaszkodtak a jó, régi, hagyományos dolgokhoz – és ez a gótikus művészet volt.
A reneszánsz a szimmetriát, az arányokat, a geometriát és az összes építőelem elrendezését hangsúlyozza. Csak a 15. század második felében tudott a lagúnavárosban is érvényesülni a reneszánsz művészet, amely akkoriban Közép-Olaszországban már modernnek számított. A reneszánszhoz tartoznak az Il Redentore, a San Francesco és a San Giorgio Maggiore templomok homlokzatai. Ezeket maga a híres Palladio mester tervezte.
barokk
Az, hogy Velencében a barokk – „szülőhelyéhez“, Rómához képest – viszonylag későn jelent meg, többek között a század elején a római egyház és a Serenissima között fennálló rendkívül feszült viszonyoknak köszönhető.
Baldassare Longhena az építész, aki a 17. század eleji Velencében társadalmi elfogadottságot szerzett a barokk új művészetének: a Santa Maria della Salute-templom tervei 1631-ből származnak.
A barokk stílus Velencében alakult ki a gazdasági hanyatlás idején. Ebben az időszakban az újonnan épített templomok és paloták száma már kevesebb volt, mint a reneszánsz, és főleg a gótika idején.
A barokk stílusra jellemző a reneszánsz szigorú rendjének feloldása. Most már hullámzó, konkáv és konvex formák, kupolák, oszlopsorok, oromfalak és ablakkoronák jelennek meg, gazdag díszítőelemekkel
Rokokó
Ezzel szemben a rokokó stílusban Velencében szinte egyáltalán nem folyt építkezés, ami a nagyprojektekre vonatkozik. A ‚rokokó‘ elnevezés valószínűleg a francia „rocaille” szóból származik („barlang- és kagylómotívumok”). Ez a díszítőmotívum a rokokó stílusban igen népszerű volt, és gyakran visszatérő elemként jelent meg.
Csak egyetlen palotát építettek, a Palazzo Grassit, Giorgio Massari építész tervei alapján. Massari fejezte be Longhena nagy projektjét, a Ca' Rezzonico épületét a Canal Grande-n.
E korszak építészetének egyik jellemzője: felújítás, átalakítás, de szinte már nincs új építkezés. A köztársaság végével a lagúnavárosban is véget ért a jelentős építkezési tevékenység.
Ezt az oldalt Dr. Susanne Kunz-Saponaro asszony, Velence hivatalosan elismert idegenvezetője különleges támogatásával hoztuk létre. Ha érdekli egy velencei városnézés, kérjük, látogassa meg a honlapját: http://www.stadtfuehrungen-venedig.de